Ez gyalázat volt!

Nem volt kérdés, hogy az Európa Bajnok, az mindig esélyesebb másoknál, főleg ha otthon játszhat. Azt is tudtuk, hogy a portugál válogatott most nagyon egyben van és játékosai remek formában vannak. Nem volt kérdés komolyan, hogy itt már ahhoz is csoda kéne, hogy egy pontot el tudjunk lopni tőlük. Ahogy világos volt az is, hogy ha veszítünk, elég reménytelen helyzetbe kerülünk a csoportban. 

A kutya nem bántotta volna a magyar válogatottat, azért, mert vereséget szenvednek el egy lényegesen jobb csapattól. Ez benne van a játékban és mi mindig reméljük a csodát, miközben a magyar labdarúgás egy kalap szart ér, és akkor még igen finoman fogalmaztam. Erős szavak ezek? Akkor tessenek szépen újra megnézni higgadtan a meccset. Érdemes megnézni, hogy milyen sebesség különbség van a portugál játékosok és a magyarok között. Hogy a portugál, ha 20 méteres hátrányból indul, akkor is simán utoléri és legyorsulja a magyart. És nem csak a futás sebességében ordított a két csapat között a különbség, hanem reakció időkben is látványos volt ez. A portugál, ha megszerezte a labdát, gyorsan eldöntötte mihez akar kezdeni vele és meg is csinálta amit eltervezett. Amikor magyar játékoshoz került a labda, pár másodperc a meglepetésé volt, hogy jé, itt egy labda. Aztán pár másodperc elment a furcsa tárgy megszelídítésére, majd pár másodperc gondolkodás, hogy mihez is kezdjen vele. Aztán nem nagyon kellett mit kezdeni, mert mire idáig eljutott, már a portugáloknál volt a játékszer. Figyeljük meg, hogy a portugál játékos, amikor megszerzi a labdát az esetek többségében emberhez képes passzolni azt. Mi magyarok, rúgtuk amerre láttunk, és olyan is előferdült a játék során, hogy véletlenül emberhez ment az. Ilyenkor csodálkozhattunk. Arról már nem is nagyon merek beszélni, hogy hogyan csináltak akár egyszerre több emberből is hülyét a portugálok, amikor megmutatták, hogy milyen technikák léteznek ebben a sportágban. És ugye ők sokat lőttek kapura és el is találták azt. Hülye dolog, de ez a foci alapja, hiszen lövésből lesz a gól. Nekünk ez se jött itt össze.

Imádok meccset nézni, imádok szurkolni. De tegnap este, miközben néztem ezt a mérkőzést, azért könyörögtem, legyen már vége, mert szenvedés az egész. A legnagyobb örömöt tényleg a végét jelző hármas sípszó okozta.

Azok közé tartozom, akik optimizmusa még a magyar foci esetében is töretlen. Azok közé sorolom magam, akik vereségeknél is igyekeznek a biztató jeleket keresni és megtalálni. Azok közé mondom magam, akik szeretik a válogatottat, akkor is, ha szarul játszanak, akkor is ha nem eredményesek.

De most nagyon mérges és csalódott vagyok. Nem. Nem a vereség miatt. Az benne volt. Nem is azért, hogy ilyen arányban kaptunk ki, mert akár nagyobb arányú vereség is elfogadható lehetne. Az fáj, az bánt, hogy azt kellett látnom – és senki nem tud meggyőzni arról, hogy nem az történt, amit láttam-, hogy a magyar csapat ötlet és lélek nélkül nyomta végig a 90 percet. Szerintem rossz volt a taktika is amivel pályára lettek küldve és rossz volt a szövetségi kapitány reakciója is a kialakult helyzetre. De amikor azt látom, hogy vezet az ellenfél, mi meg hátul kezdünk adogatni és a szándék sincs meg arra, hogy előre menjünk és támadjunk, ott ökölbe szorul a kezem.  Az első bekapott gól után ez a csapat összezuhant és feladta, harc és érdemi ellenállás nélkül gyáván megadták magukat. Ezzel a mentalitással, szégyent hoztak a mezre, amit viselnek, és határozottan úgy gondolom, hogy cserben hagytak minket szurkolókat. Szégyellje magát minden pályára lépő játékosunk és a szakvezetés egyaránt. Ez gyalázat volt!

Természetesen attól függetlenül, hogy nagyon mérges vagyok, amire meg is van minden alapom, természetesen kitartok a magyar válogatott mellett, hiszen legyen az akármilyen silány is, ettől még ez a nemzeti 11, akikért dobban a szívem, akik sikerét sajnos úgy fest, jobb áhítom, mint ők maguk. A következő meccsnél is persze mellettük leszek, nekik fogok tiszta szívemből szurkolni, de nagyon sok kell ahhoz, hogy ezt, amit itt adtak és műveltek, azt meg tudjam bocsájtani nekik. Nagyon jó lenne ha megértenék, hogy lélek nélkül nincs siker, nincs eredmény, nem is érdemel senki sikert, aki nem kész akár meghalni is érte a pályán.

http://sportmindig.hu/ez_gyalazat_volt

Facebook Comments

You may also like

Istennel a hazáért és a szabadságért! – 1676. március 27-én született Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc, Magyarország vezérlő fejedelme.

Az Országgyűlés döntése értelmében, idén harmadik alkalommal emlékezünk