A láng őrzői: a szurkolók

Az identitesz.blog.hu, Horváth Tamás írása.

Bevezetés

Európa individualista, atomizált társadalmaiban minden szubkultúrát, mozgalmat, csoportosulást meg kell becsülnünk, amely a harmonikus közösségtudatra épül. Arra a harmonikus közösségtudatra, amely a közösség természetes hierarchiáján belül az egyén személyiségét engedi kibontakozni és alapjául szolgál mindenféle hagyományos érték restaurációjának. Aki figyeli az európai folyamatokat, megállapíthatja, hogy az ilyen konstrukciók visszaszorulóban vannak, számuk folyamatosan csökken az öreg kontinensen, ahogy keletről nyugat felé haladunk.

Egyikük a még megmaradt valódi közösségeknek a szurkolói csoportok, melyek megtalálhatóak gyakorlatilag egész Európában és olyan erős, mélyről jövő erőt sugároznak, hogy a szervezett szurkolói csoportokba nem tartozó, de a fanatikusok határokon átívelő gazdag értékvilágát, életformáját magukénak érzőket egy egész szubkultúrába integrálták. Így tehát a szurkolói szubkultúra a szervezett szurkolói csoportok tagjain kívül magába foglalja mindazokat akik meccsre járnak, szurkolnak és azonosulnak azokkal az alapvető értékekkel, amelyek jelen – a teljesség igénye nélkül készült – írásom fő témái.

Fogalmi tisztázás

Mielőtt egymás után végigvenném azokat a pozitív értékeket, amelyeket a szurkolók képviselnek, fontos tisztázni néhány fogalmat, ugyanis Magyarországon (és egész Európában) fogalmi zűrzavar uralja a közbeszédet a szurkolói szubkultúrát illetően. A káosz fő okozói a hozzá nem értő vagy szándékosan ferdítő újságírók, akik a hatalom érdekeit követve próbálják lejáratni a fanatikusokat (hogy a hatalomnak miért elemi érdeke a lejáratás és a bomlasztás, arra majd később kitérek).

A szurkolói szubkultúrát már definiáltam a bevezetőben. Ebbe a halmazba nem tartozik bele a néző, aki bár a meccsbelépőt megvásárolja és helyet foglal – sportágtól függően – a stadionban vagy a csarnokban, de nem szurkol, nem tulajdonít különösebb jelentőséget azoknak az értékeknek, melyek a szurkolókat mozgatják. Főleg ezen értékek természetfeletti voltában nem hisz. A mérkőzésre járást kizárólag saját szórakoztatásának tartja, ha a csapat eredményei nem jönnek, a néző nagyon hamar eltűnik a lelátóról.

A szurkolói szubkultúra két legjelentősebb, ugyanakkor a médiában leggyakrabban összekevert tagja az ultra és a huligán.

Az Olaszországból indult ultramozgalom elsődleges célja a megfelelő hangulat teremtése a mérkőzéseken, ami áll a szurkolásból (dalok éneklése, rigmusok skandálása), de magába foglalja a kiemelt mérkőzésekre elkészített élőképeket, koreográfiákat és a pirotechnikai eszközök használatát is. Azonban, ha a szükség úgy kívánja, az ultra az ellenfél hozzá hasonló szurkolóival vagy épp a rendőrökkel kész „megmérkőzni”, tehát az erőszakot sem veti meg.

1_1

Az Egyesült Királyságból származó huligánmozgalom követője ellenben fő feladatának azt tartja, hogy az ellenfél hozzá hasonló szurkolóival vagy a rend éber őreivel fizikai konfliktusba keveredjen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hangulatteremtésben, a szurkolásban ne venne részt.

A huliganizmus kapcsán meg kell említeni, hogy a keleti ágának képviselői (oroszok, lengyelek stb.) nagyobb hangsúlyt fektetnek a testedzésre és a harcművészetek elsajátítására. Akció közben fegyelmezett katonai alakulatokhoz hasonlítanak. Az angoloknál még ma is uralkodó nyugati stílus követői pedig sokszor csak törnek-zúznak. A testedzés is kevésbé elterjedt, mint keleten.

2_1

Természetesen az ultra és a huligán között is lehetnek átfedések. Nem a teljes valóságot adja vissza az a fajta letisztult kategorizálás, amelyet alkalmaztam, de a laikusoknak segít jobban megérteni a jelenséget.

A harmonikus közösségtudat és a hierarchia

A bevezetésben már utaltam rá, hogy a szurkolói csoportok és az egész szurkolói szubkultúra a harmonikus közösségtudat erős alapjára épül fel. Egy harmonikus közösség szükségszerűen hierarchikus felépítésű, így van ez a szurkolói csoportoknál is. Vannak köztiszteletben álló vezetők, akik bátorságukkal, kitartásukkal, munkájukkal kivívták a többiek tekintélyét. Egy hierarchikus közösség akkor megfelelő, ha a mobilitás lehetséges, vagyis a hierarchiában alacsonyabb szinten szereplők tehetségük, teljesítményük, képességeik, készségeik és elvégzett munkájuk függvényében feljebb léphetnek. Ugyanakkor az alsóbb szinteken lévők is ugyanolyan szerves részei a rendszernek (egy fához sem csak lombkorona kell, hanem gyökérzet is).

A szurkolói csoportok tagjai között nagyon szoros, bajtársias kötelék alakul ki, így könnyebben tudnak ellenállni a külső és – esetenként – belső erők bomlasztó hatásainak.

A hierarchiával kapcsolatban még engedtessék meg egy anekdotikus megjegyzés. Az egyik fővárosi futballklub mérkőzésén voltam, a szünetben nagy sor alakult ki a büfénél. Amikor megjelent a capo (előénekes, vezényli a szurkolást), mindenki szó nélkül félreállt, így a szurkolótábor hierarchiájában magasabban lévő személy hamarabb jutott sörhöz. Nem visszaélt a „hatalmával”, egész egyszerűen neki volt a legnagyobb szüksége arra, hogy ne legyen száraz a torka, hiszen feladata, hogy az egész mérkőzés alatt vezényelje a szurkolást, motiválja a szurkolótábort.

A politikai korrektség elutasítása

A mai Európa egyik legnagyobb rákfenéje, hogy a valós problémákról az álságos politikai korrektség nevében nem lehet őszintén beszélni. Az őszinte beszéd hiánya pedig igencsak megnehezíti a megoldáskeresés folyamatát is. Ezzel a „píszí” gyakorlattal szemben a szurkolók a mérkőzéseken kiírásaikban, dalaikban és rigmusaikban egyaránt a nyílt, szókimondó közlésformákat követik. Természetesen tény, hogy ezek a közlésformák gyakran átlépik a trágárság határait, de így is olyan problémákra tudják felhívni a figyelmet, amelyekről bár „nem illik beszélni”, mégis komoly anomáliáknak számítanak napjainkban.

3_1 4_1

Idealizmus, hűség, lokálpatriotizmus, hazaszeretet

Szemben a teljesen elanyagiasodott, materialista, pénzközpontú modern európai felfogással, a szurkolók olyan eszmékben, anyagi javakban nem mérhető, természetfeletti irányultságú ideákban hisznek, mint a hűség, a becsület, vagy a kitartás. Szerepeljen bárhogy is a csapat, a szeretett klub melletti elköteleződés egy életre szól.

Az angol Liverpool futballszurkolói körében elterjedt mondás szerint nem ők választották a Liverpoolt, hanem a Liverpool választotta őket. Másik – Magyarországon is népszerű – közhely, hogy barátnőt, házat, kocsit lehet cserélni, de klubot soha.

Láthatjuk tehát, hogy a hűség ősi erénye szinte „vegytisztán” jelenik meg a fanatikusok körében, még azoknál a szurkolótáboroknál is, akik egyébként vagy nem foglalkoznak nyíltan a politikával, vagy baloldalinak tartják magukat (Magyarországon ma már szinte az összes szurkolói csoport jobboldalinak vallja magát, de Nyugat-Európában számos baloldali csoport működik). A hűség természetszerűen összekapcsolódik a lokálpatriotizmussal és a hazaszeretettel: a klubnak van térbeli elhelyezkedése, egy városrészt, egy várost, egy térséget vagy egy egész országot képvisel. S akkor még az egész nemzetet képviselő válogatottról nem is szóltunk. Hazánkban az elmúlt évek gyakorlatilag egyetlen sikere a folyamatosan hanyatló szurkolói szubkultúrán belül a magyar válogatott mérkőzésein nagyszerű hangulatot teremtő szervezett ultracsoport, a Carpathian Brigade megjelenése és térhódítása.

5_2 6_1

Militarizmus

A már a saját maga megvédésére is képtelen, pacifista Európában üde kivételnek számítanak azok a közösségek, melyek a létüket fenyegető külső és belső támadásokkal szemben határozottan, akár megfelelő mértékű erőszak alkalmazásával mernek és tudnak fellépni. Az ember természeténél fogva erőszakos lény. A történelem legbékésebb időszakaiban is tanúi lehettünk az erőszak sokrétű alkalmazásának, ami hogyha az egyén, a közösség fennmaradásának egy szükséges eszköze, nem megvetendő. A tisztességes, férfias küzdelem az élet velejárója az emberiség születése óta.

A huligánok, amikor meg akarják magukat méretni, semmi esetre sem az átlagos szurkolókkal vagy nézőkkel keresik a konfrontációt, hanem az ellenfél hozzájuk hasonló keménymagjával. Az elmúlt években Kelet-Európában kifejlődött és mára már egész Európában elterjedt egy szinte új sportág, az ustawka. Az ustawka lényege, hogy a rivális szurkolótáborok, megelőzvén a rendőrség közbelépését, egy eldugott helyen, azonos létszámban (pl. 10 a 10 ellen), íratlan szabályok mellett (pl. a földön fekvőt nem lehet ütni, nem használható fegyver) összecsapnak, hogy eldöntsék, melyikük az erősebb. Az egyenlő feltételek mellett zajló, sportszerű, férfias küzdelem a test mellett a lelket is karbantartja.

7_1

A magyar szurkolók már bizonyították a 2006-os események kapcsán, hogy ha szükség van rájuk, az első sorban harcolnak a hazáért. De nemcsak Magyarországon tették már le a névjegyüket a fanatikusok: a délszláv háború legkeményebb, legelszántabb egységeiben is számos futballszurkoló volt. Továbbá feltételezem, hogy ha kitörne egy fegyveres konfliktus a kontinensen, az európai országok szurkolói, ultrái, huligánjai elsők között vennék fel a harcot.

Néhány évvel ezelőtt Toroczkai László a hajdani végvári vitézekhez hasonlította a futballszurkolókat: a végek legendás hősei sem arról voltak híresek, hogy jó modorú, agyoniskolázott mintapolgárok lettek volna. Sokszor az alkoholt sem vetették meg, és kicsapongó életet éltek. Ám amikor a haza hívta őket, gondolkodás nélkül beálltak a sorba, ütötték, verték, az ellent.

15782130_1388795877839154_2094016552_n

A hatalom célpontjában

A kurrens világrend és európai követői nem engedhetik meg maguknak, hogy az olyan erős, bajtársias viszonyokon alapuló mikroközösségek, mint amilyenek a szurkolói csoportok, virágozzanak. A liberalizmus közösségellenes aknamunkája következtében a társadalom atomizálódik, az alulról szerveződő, szerves közösségek pedig eltűnnek. Egy individualista egyénnek a család kevésbé szent, talán egyáltalán nem az, így sok individualista egyén a társadalmon belül demográfiai katasztrófát is okoz, ahogy ez Európában meg is mutatkozik. A fogyó népességű, elöregedő Európa pedig nem tudja felvenni a harcot a fiatal, növekvő népességű, hagyományaikat, vallási előírásaikat szigorúan betartó bevándorlókkal. Ha tetszik, ha nem, a természet így működik. Fogyó népességű népek előbb-utóbb a növekvő népességű népek martalékává válnak.

Az európai trendekkel ellentétes entitás a szurkolói szubkultúra, mely így természetszerűleg jelenleg lázadó pozíciót foglal el szinte minden országban. Szemben az elöregedő, individualista, kozmopolita, végtelenül pacifista, egalitárius, materialista Európával, a szurkolói csoportok főleg életerős fiatal férfiakból állnak, akik megingathatatlan meggyőződéssel, szilárd, természetfeletti irányultságú elvekkel rendelkeznek. Nem vetik meg a jogos erőszakot, kötődnek klubjukhoz, városukhoz, országukhoz. Közösségük hierarchikus, kiállnak egymásért tűzőn-vízen át.

Első olvasatra furcsának tűnhet, de a szurkolói csoportok valódi szeretetközösségek is a szó eredeti, bibliai értelmében. Nem napjaink túlzottan szentimentális, üressé vált szeretetdefiníciójára kell gondolni, hanem Krisztus szavaira a Szentírásban: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (János 15:13)

Sajnos a hatalom hazánkban sem bánik kesztyűs kézzel a fanatikusokkal. A szigorú sporttörvénynek köszönhetően egy-egy kisebb rendbontás a stadionokból való kitiltást vonhat maga után, sőt akár bebörtönzést is. Ebben a pillanatban is több szurkoló van rácsok mögött. Nekik üzenjük, hogy a láng a börtön mélyén is ugyanúgy ég!

A 2010-es kormányváltás óta a gondok a futballszurkolók körében csak súlyosbodnak. A névre szóló jegyértékesítés és a szurkolói kártya miatt egyre többen maradnak távol a mérkőzésektől. Azok a mikroközösségek, szurkolói csoportok pedig, amelyek nem járnak meccsre, előbb-utóbb felbomlanak. Mint már korábban említettem, a válogatott mérkőzéseit és a Carpathian Brigade-ot leszámítva nincs okunk az örömre, a honi szurkolói szubkultúra fogyatkozik, ez az első osztályú mérkőzések nézőszámainak csökkenésében is tetten érhető. Szépen, lassan a hatalom eléri célját…

Összegzés

Kétségkívül nem lehet a szurkolói szubkultúrától elvárni, hogy „megváltsa” Európát, visszatérítse az öreg kontinenst a hagyományos értékek, a normális élet útjára. Nem lehet elvárni, mert az utcai harcokban, rendőrségi razziákban edződött, a futball szenvedélyéért élő-haló közösségeknek nem ez a feladatuk. Viszont az ellenállásban, a láng őrzésében kiemelt szerepük lehet. S a toborzásban is! A futball és a többi labdajáték vonzza a fiatalokat, még inkább a hangulat, a pirotechnika, a dalok, maga a szurkolói életérzés. S mivel a szurkolói életérzés, a szurkolói szubkultúra – ahogy az írásomban kifejtettem – hagyományos, mondhatni jobboldali értékeken alapul, az ifjúság, ha kezdetben csak közvetve is, de olyan értékek őrzőjévé, továbbadójává válik, amely értékek újbóli széles körű elterjedése Európában még mentheti a jövőnket!

9_1

Közösségben gondolkodás, hűség, kitartás, hazaszeretet nélkül nincs európai jövő, nincs Európa. Ha tetszik, ha nem, háború zajlik az egész kontinensen. Ezen háború tétje nem kevesebb, mint a megmaradásunk. Háborús időkben pedig felelősségteljesen gondolkodó, épeszű ember nem válogat a potenciális szövetségesek között. Az aprólékos filozófiai és ideológia viták ráérnek majd, ha megnyertük a harcot. De addig is minél több emberben kell megszólítanunk az ösztönös, ősi, hagyományos értékekre irányuló vágyat, és minél többfelé kell szövetségest keresnünk. Egyik ilyen potenciális szövetségesek lehetnek a szurkolók is, akik 2006-ban már bizonyítottak az ún. nemzeti oldalnak. Értékeink hasonlóak, céljaink közösek.

Éljen Magyarország! Éljen Európa!

Horváth Tamás – Identitesz

Facebook Comments

You may also like

Kameruni férfit keresnek szexuális erőszak miatt

A 24 éves kameruni férfi megtalálásához az állampolgárok